Adalék a finomságokhoz: "A hagyomány szerint magyar szülőktől született 1000 körül. Saját megjegyzése szerint -- ezt Szent András és Benedek legendájában olvashatjuk -- István király uralkodása elején iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán. 1030 körül a Szent Hegy kolostorának apátja volt, s ebben az időben történhetett a király és Szent Imre nevezetes látogatása, mely után 1036-ban a király akarata kiszólította őt a kolostor csendjéből, és a pécsi püspökség élére állította.

Az 1046-ban történt lázadáskor, amely Szent Gellért és több püspök halálát is okozta, Mórnak nem esett bántódása. Egyike volt a három püspöknek, akik Endrét Székesfehérvárott megkoronázták. 1055-ben tanúként aláírta a nevezetes tihanyi alapítólevelet, mellyel I. Endre újabb bencés apátságot hívott életre. 1064 húsvétján püspöki székvárosa nevezetes esemény színhelye lett: a hercegek kibékülése után Géza személyesen helyezte a koronát Salamon fejére, Mór püspök pedig Salamonnak ajándékozta András remete ciliciumának egy darabját. Nem sokkal ezután, első magyar íróként -- természetesen latinul -- megírta a két szent remete, András és Benedek életét. 1070 körül halt meg, valószínűleg Pécsett. "

Előzmény

Válasz

Pannonhalmi Boldog Mór (1000 k.-1075 k.) Pannonhalmán tanult. Ő volt az első magyar diák. Tőle, vele összefüggésben eredeztetjük a magyar oktatást. Szent Imre herceg nagyon jó barátja, melyről a Szent Imre-legenda ír bővebben.

Később pannonhalmi apát. Az első magyarországi születésű főpap. Ö az első magyarországi születésű író is. 1036-tól Pécs püspöke. (A pécsiek ezért Pécsi Boldog Mórnak nevezik.)

Pannonhalmi szerzetes, Ő írta meg Szent Zoerard-András és Benedek Zobor-hegyi remeték élettörténetét - igaz már pécsi püspökként. Ez azért is fontos, mert ez az első magyar irodalmi mű. Igaz latinul - a kor irodalmi nyelvén - írta, de ez az első, amelyet magyar embert írt le és fenn is maradt.

A magam részéről nagyon fontosnak és jelentősnek tartom azt a körülményt, miszerint ő az a (talán egyetlen) személy, aki személyesen ismerte Szent István királyt is és Szent László királyt is. Meglátásom és kutatásaim eredményeként azt is állítani, vélelmezni merem, hogy Ő győzhette meg Szent Lászlót arról, hogy István egy szent ember volt, méltó a szentté avatásra és ezzel együtt a tiszteletre.
Addig a kor egy erős kézzel kormányzó, kemény, kérlelhetetlen embert látott Istvánban. László nagyapját is István tetette uralkodásra alkalmatlanná: szemét "kitolatta", fülébe ólmot öntetett, menekülnie kellett az országból. Tehát kellett egy ember, aki abban a színben tüntette fel az uralkodó előtt az első királyt, mint ahogy körülbelül most ismerjük, tiszteljük.

Ez az oldal nem történelmi tényekkel és (mondjuk így) finomságokkal foglalkozik, hanem egy igaz ember tiszteletével.
Mégis fontosnak tartom magam is, hogy e keretek között megemlékezzünk Pannonhalmi Boldog Mór szerzetesről és püspökről. Ő is azok közé tartozik akik - az általam sokat idézett, Zsebedics József kanonok úr által II. János Pál pápa látogatásakor elmondott szentbeszédben elhangzottak szerint is - ezt a földet taposták és ezáltal e föld megszentelődött. Így volt ez 1996. szeptember 6-án is: SzentMárton földje ismét megszentelődött. E tekintetben (számunkra) Boldog Mór a Boldog Pápa elődje is egyben.

Válasz