2010-ben így emlékeztem egy igaz emberre (ma sem tenném másképp):

"
1996. szeptember 6-án Pannonhalmára érkezett II. János Pál pápa

1996 nem csak a Honfoglalás millecentenáriuma volt.
Pannonhalma életébe egy ugyancsak jelentős eseményt, kerek évfordulót hozott.
A Szent Benedek rendi kolostor alapításának 1000. évfordulóját ünnepeltük.
E jeles ünnepet nem egyedül ültük.
Ide érkezett közénk a világ akkor élt legismertebb, - és túlzás nélkül állítható - legszeretettebb embere, Jézus Krisztus földi helytartója.

1996. szeptember 6-án 11 órakor három sötétzöld katonai helikopter zaja jelezte, hogy valami rendkívüli dolog tanúi leszünk. A megelőző napokban kékesszürke, majd aznap fekete ruhások jelentek meg a faluban.
Az erőteljes rotorzaj most nem félelmet hozott, hanem reményt és izgatott várakozást, örömet és valami kimondhatatlant.
Még zúgtak a rotorok, amikor sok fekete ruhás szállt ki a helikopterekből. Egyesek derekán széles lila vagy piros öv, mások fején fülhallgató.
Nagy volt a biztonság, fokozott a készület és a készültség.
A mobiltelefonok térerő jelzője kilógott a telefonokból. Még a fejünk felett is fegyveresek voltak egy egész napon át. Soha nem voltunk akkora biztonságban.
Izgatott emberek vártak valakit. Várták, hogy kinyíljon a harmadik helikopter ajtaja is. Mit érezhettek? Mire gondolhattak akkor, azokban a pillanatokban?
Pár szempillantás, még több szívdobbanás és itt áll majd előttünk Krisztus földi helytartója, a világ legismertebb embere.
És kinyílt a harmadik ajtó.
Kilépett egy fehér ruhás ember. Ruhája hófehér, cipője piros.
Minden szem rászegeződött. Őt vártuk.
A Tőle megszokott módon megcsókolta Szentmárton földjét.
Kezet fogott az ott várakozókkal.
Egyszer csak odaért a falu plébánosához, aki úgy fogadta Őt mint addig és azóta soha senki és senkit Pannonhalmán.
Esett az eső.
De nem erre emlékezünk, hanem az éneklő emberek sokaságára és egy furcsa autóra, benne a "Fehér ruhásra".
Akinek sikerült elkapni tekintetét, ők ezt soha nem feledik.
A pápát az apátságba vitte a pápamobil. Ott ünnepelt a bencés közösséggel.
Mi, a falu lakói a Kistemplomban adtunk hálát, hogy meglátogatott bennünket Róma püspöke, Szent Péter utódja.
A hálaadó ünnepi szentmisét a település szülöttje, Zsebedics József kanonok úr celebrálta.
Emlékezetes prédikációt tartott. Így kezdte:
»Én az apátságba jártam gimnáziumba. Édesapám mindig azt mondta nekem, legyek büszke szülőföldemre és büszkén járjam az utat, amit naponta megteszek, mert ezt a földet szent emberek lába taposta. És ez a föld most újra megszentelődött.«
Igen, egy olyan ember járt itt közöttünk, akinek öt évvel ezelőtti temetésén a fiatalok tömege kórusban kiabálta: SANTO SUBITO - azaz "azonnal szentté".

Kedves barátaim!
Egy igaz emberre emlékezünk.
Tegyük ezt úgy, hogy közben ne feledjük: Szent Márton hegyi látogatásakor is, hófehér ruhájában, Ő egy másik, a Tabor-hegyi "Fehér ruhás"-t képviselte itt közöttünk.
"

Válasz