Szeretettel köszöntjük közösségünkben!
Kérjük, emlékeit ossza meg velünk. Ez a közösség II. János Pál pápa által képviselt és hirdetett értékek megőrzésére, továbbadására, valamint az Ő 1996-os pannonhalmi látogatása emlékének megőrzésére jött létre.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pápakereszt Pannonhalma vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntjük közösségünkben!
Kérjük, emlékeit ossza meg velünk. Ez a közösség II. János Pál pápa által képviselt és hirdetett értékek megőrzésére, továbbadására, valamint az Ő 1996-os pannonhalmi látogatása emlékének megőrzésére jött létre.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pápakereszt Pannonhalma vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntjük közösségünkben!
Kérjük, emlékeit ossza meg velünk. Ez a közösség II. János Pál pápa által képviselt és hirdetett értékek megőrzésére, továbbadására, valamint az Ő 1996-os pannonhalmi látogatása emlékének megőrzésére jött létre.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pápakereszt Pannonhalma vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntjük közösségünkben!
Kérjük, emlékeit ossza meg velünk. Ez a közösség II. János Pál pápa által képviselt és hirdetett értékek megőrzésére, továbbadására, valamint az Ő 1996-os pannonhalmi látogatása emlékének megőrzésére jött létre.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Pápakereszt Pannonhalma vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Az eset reménytelennek tűnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben. Csak a fejét mozdíthatta kissé.
Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a kórházba. Útközben
elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is
mond majd szerencsétlen lányának. Befejező szavai minden látogatáskor
ezek voltak:
- Erzsikém légy bátor. Egy napon meggyógyulsz.
Erzsébet pedig azt felelte minden alkalommal:
- Soha többé nem leszek én egészséges, mama...
Anyja erőltetve mosolygott, és bíztatta:
- Dehogynem, az orvosok megígérték nekem....
Két év múlt el és Erzsébet még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai
egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tőle és ezt mondogatták:
- Te is itt hagyod egyszer a kórházat Erzsébet. Hinned kell ebben!
Az anyja pedig hozzátette:
- Gyermekem, higyjél Istenben!
- Ah milyen messze van az Isten...
A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti
reményét, hogy valaha is elhagyja. Még az ablakon sem tudott kinézni,
azt is másoknak kellett megmondani:
- Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak.
Máskor meg ezt:
- Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben.
Erzsébet nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal
lány szerencsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden
alkalommal. Erzsébet hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban,
amikor valaki szappant vitt neki ba. Akkor a betegápoló nővér azzal
mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján
érezte a levendula erős illatát, és közben gyermekkoráról ábrándozott,
amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett.
Ágnes nővér Erzsébet körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.
- Nővér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte Erzsébet.
- Igen, lent van és beszélget az orvossal.
- Az orvossal? Miért?
- Nem tudom.
Amikor édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.
- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget,
amely a lányát körülvette. - Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és
könnyek árasztották el az arcát.
- Te sírsz, mama?
-
Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány
hónap múlva felkelhetsz. Csak erős akaratod legyen, és meggyógyulsz.
- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos. -
Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen
elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit
csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...
Két emelet
választotta el leánya szobáját a folyosótól, ahol az orvossal
beszélgettek. Két szörnyű emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt
felfelé a lépcsőkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthetne
gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem
gyógyulhat is meg.
Amikor gyermeke ágyára ült, minden
tisztázódott előtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel
láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.
- Mama kérlek, ne mondj hazugságokat!
- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként
rezgett, mint szokott. - Jövő vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy
hamarosan meggyógyulsz.
- Bebizonyítod? Hogyan?
- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed előtt kívántál.
Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte
az agyag ot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el
kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély
nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután
levette jegygyűrűjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és
elment az ékszerészhez.
- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész
- Igen tudom, éveken át hordtam.
Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami
lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű új kerékpárt.
Amilyet Erzsébet mindig is kívánt.
És megint eljött a
vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan.
Hozta magával a csillogó új kerékpárt..
- Kerékpár, mama! -
nyitotta tágra szemét Erzsébet a csodálkozástól. - Te komolyan hiszed,
hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott?
Meggyógyulok! mama, Ó milyen boldog vagyok!...
A csoda
elkezdődött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte
egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva Erzsébet először hagyta el az
ágyát. Milyenek voltak azok az első lépések...!
Ma minden
nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is
reménytelenségbe esve, utolsó pénzéből vásárolt.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!