Babits Mihály: Balázsolás

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek – de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.

Válasz

M. Kovács Roni
---
Halottak napja
--------------------
Mindszentekre sírtuk azt sokan,
hogy fájó, gyötrő kínokkal élek,
és sóhajtottuk több ezerszer "bár...
csak még egyszer ölelhetnélek!"
-
De vigaszt nyújthatnak, örömöt,
akik még élni maradtak velünk,
nekik tiszta szívvel minden nap
onthatjuk bent-égő szeretetünk!
-
Mulandóság állandó, mondjuk,
s csak emlék az élet sava-borsa,
a holnapról egy képet vetíthet
minden ember elé végső sorsa.
-
S az fáj, ha magunk maradunk,
megy szülő, a kedves, a rokon,
itt hagy a jó-barát kíméletlenül,
s mi mélázunk hideg kőlapokon,
-
Hol olyan az égő viaszgyertyák
szép emlékeket ébresztő fénye,
mint a sok-száz-millió kihunyt
csillagnak tündöklő tükörképe.

100_4424.JPG

Válasz

Harsányi Lajos:

Páli Szent Vince

Nem szervezett erőszakosan népet,
Az ember: úr! Parancs-mennyország nem kell!
Kicsit a nagyhoz szív, nem ész emel fel!
És „Vince úr” a szív útjára lépett.

Piros kendővel ment a város-szélre.
Törölte dolgos izzadóknak arcát,
S ha koldusát a parkból elzavarták,
Helyét meleg kit Otthonnal cserélte.

Kórháza nyílt. Szent ápolót toborzott.
Gyomorbajost segített ritka borhoz.
S papot nevelt, hogy missziókban égjen.

A szeretete bő gyümölcsöt termett.
A francia csodálta, mint a szentet,
Mert új idők nagy csillaga az égen.

Válasz

Mécs László:
Az anya

Méhe gyümölcsét szétlopta az élet,
a fiait a pálya, a lázas éjek,
s a lányait szerelmes vőlegények.

Most ül az özvegy-házban egyedül,
a falakon bal-sejtés feketül,
s fülébe gondot, árnyat hegedül...

Örökké bajt és átkot szimatolgat,
varázsszaakkal kérdez vándor holdat
öt gyermekéről, s ujjain latolgat...

A szíve bíbor pókja estelen
négy égi tájra nyújtja testtelen
mérföldes lábát álom-nesztelen.

titkos drótot húz minden gyermekéig,
átfut hegyen, erdőn, folyókon végig,
s a drótjait angyal testőrök védik...

Folyton távolba néznek a szemek,
Kérges keze tapintata remeg.
rögtön megérzi, ha a drót remeg.

Megérzi a gyermekszív sorscsapásait,
vak éjszaában végzettel csatázik,
s ima nyilakkal fátumolat másít...

Ha újságok jeleznek háborút,
pestist, földrengést, jégesőt, borút,
az anyahomlok rögtön ráncba fut.

Agyában felvert harangok konganak,
a gondolatok bomlottan bolyongnak,
mint Karneválja millió bolondnak.

Csodák csodája : mérföldesre nyúl,
két karja, és tenyere paizsul
minden gyerekre ráborul.

Anyamadár - szárny nú ki minden újjon,
hogy gyermekének szíve odabújjon...
S akkor megnyugszik, s Te deumot ujjong..

Válasz

MOSOLYOD
II. János-Pál pápa írása



Mosolyod, mely szívből fakad,

Aranyozza be arcodat!

Mosolyod nem kerül pénzbe,

Mégis sokat ér testvéred szemében.

Gazdagítja azt, aki kapja,

S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.

Pillanatig tart csupán,

De örök nyomot hagy maga után.

Senki sem oly gazdag,

Hogy nélkülözni tudná,

És senki sem oly szegény,

Hogy meg nem érdemelné.

Az igaz barátság látható jele,

Hintsd be a világot egészen vele.

Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,

Bátorság a csüggedőnek,

Vigasztalás a szomorkodónak.

Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,

De semmiért meg nem vásárolható.

Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,

Mert csak abban a percben van értéke,

Amelyben arcodon megjelen’.

És, ha ezután olyannal találkozol,

Aki nem sugározza a várt mosolyt,

Légy nagylelkű, s a magadét add,

Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,

Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

100_2723.JPG

Válasz

Kányádi Sándor

Az én Miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD

Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
ÁMEN!

UTÓHANG:

S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK ! Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!

Válasz

Csanádi Albert
Himnusz Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére
Pange lingua virginalis
(16. század eleje)[1]

Pange, lingua, virginalis
uteri praeconium,
quem ingressus Rex caelorum
formam sumpsit hominum,
et peperit sine viro
Virgo Mater filium.

Missus est ab arce poli
Gabriel ad Virginem,
oriundam de praeclaro
David regis germine,
desponsatam viro Ioseph
et Mariam nomine.

Ave, inquit, illibata
Virgo, plena gratia,
inter cunctas mulieres
benedicta filia,
cuius formam concupivit
Patris sapientia.

Illa tacens dum revolvit,
qualis salutatio
ista foret, mox audivit
referente nuntio:
Ne timeas, o Maria,
Dei digna Filio.

Invenisti nam gratiam
sola apud Dominum,
en concipies atque paries
Redemptorem hominum,
cuius nomen erit Iesus
suum salvans populum.

Erit magnus et Excelsi
Filius vocabitur,
et a Deo patris David
sedes ei dabitur,
et in domo Iacob sine
fine principabitur.

Et quomodo fiet istud,
nam virum non cognosco,
ait Virgo. Refert laeto
angelus oraculo,
Deum paris virginali
integro signaculo.

Nam Spiritus in te Sanctus
desuper illabitur,
a quo tuus venter virgi-
nalis faecundabitur,
et quem paris, Altissimi
Filius vocabitur.

Ne dubites, en, cognata
sterilis et vetula
Elisabeth, iam est sextus
mensis, quod est gravida,
quia nullum apud Deum
verbum impossibile.

Fiat mihi, sicut dicis,
ait Virgo nuntio,
en, ancilla summi Dei,
iussis eius annuo.
Mox concepit Deum sine
virili consortio.

Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek
angyali dicséretét,
melybe szállva ég Királya
formát öltött, emberét,
és megszülte férfi nélkül
Szűzanyánk a gyermekét.

Mennyországnak küldötteként
Gábor angyal lejöve:
szűzhöz, kinek nemzetsége
Dávid király nemzete,
neveztetik Máriának,
s Józsefnek a jegyese.

Üdvözlégy, szólt, érintetlen
s kegyelemmel teljes lány,
áldott vagy te mindnyájuk közt,
asszony csak van valahány:
mert szépséged megkívánta
atyai bölcs tudomány.

Ő hallgatva míg töprengett,
mit jelentsen e szózat,
újra szól az égi küldött
ismételve e szókat:
ne félj, ne félj, ó, Mária,
Istent szülni méltó vagy.

Mert az Úrnál egyedül csak
te találtál kegyelmet,
megfogansz és megszülöd majd
megváltóját embernek,
Jézus lesz a neve néki,
ki üdvőzit népeket.

Nagy lesz ő, s a Magasságos
gyermekének hívatik:
Istentől majd Dávid atyánk
trónja néki adatik,
s Jákob népén, nemzetségén
örökké uralkodik.

S miként lesz az, kérdi a Szűz,
mert férfit nem ismerek,
az angyaltól víg jóslattal
hangzik rá a felelet:
Istent szülsz majd, de megtartod
a szüzességjeleket.

Mert a mennyek országából
a Szentlélek száll reád,
akitől a szűzi méhed
megfoganja a fiát,
atyjának ki mondhatja majd
magasságnak az Urát.

S hogy ne kétkedj, ím, rokonod,
a meddő s élemedett
Erzsébet is hat hónapja
hord méhében gyermeket,
mert az Úr amit kimondott,
lehetetlen nem lehet.

Legyen nekem igéd szerint,
mondja Szűz az angyalnak,
engedelmes lánya vagyok
a felséges parancsnak,
s méhe szűzen helyet adott
az isteni magzatnak.

FORDÍTOTTA CSONKA FERENC

Válasz

Becker József

Az irgalmasság cselekedetei

Ha tányérodról az éhezőnek is
jut még egy falat,
ha korsód alján a szomjazónak
egy kis víz még maradt,
ha télen szegény didergőre
teríted köpenyed,
ha a fáradt utasnak
az ágyad is megveted,
ha a bűnös fogolyért
mondasz egy jó imát,
ha beteg testvérednek
hűsíted homlokát,
ha egyedül maradtál, s már
senki sincs veled,
akivel jót tettél,
az majd eltemet.

Válasz

NE SÍRJ!
(Vad Lajos)

Csukva a sírbolt, benne a Mester.
Koporsó száját nehéz kő zárja.
Bérelt vitézek őrizik a sírt,
Éjjel és nappal vigyáznak rája.
Elült már a zaj, csendes lett a táj,
A Názáreti a sírban pihen.

Bús tanítványok haza széledtek,
Kétség s bánat dúlt mindegyik szívben,
Fájt a lelküknek a nagy vesztesség,
Hiába volt hát a hit s a remény?
Koldussá lettek, elhagyatva,
Mert Jézus nélkül éltük oly szegény.

De ne sírj szívem, félre csüggedés!
Harmadik napnak kora reggelén;
Jézus feltámadt, kijött a sírból,
Nem szégyenült meg sem hit, sem remény;
A Máriáknak, kik sírhoz mentek,
A nagy csodáról már Angyal regél;
Aztán ők mentek, hogy elhirdessék:
Jézus feltámadt! Jézus újra él!
Félre fájdalom, félre csüggedés,
Már szívemben is bíztat e remény:
Én is ott leszek, ahol Jézusom!
A feltámadás dicső reggelén!

100_1424.JPG

Válasz

Juhász Gyula: Az utolsó vacsora

János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes szíven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!

Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Júdás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!

Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!

Válasz